“A vers néma. Adj neki hangot….”   /Kosztolányi Dezső/

Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének iskolája, a Bécsi Magyar Iskola két tanulója is részt vett a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasai által meghirdetett „Verselő Kárpát-medence” online szavalóversenyen.

(KÉPEK)

A magyar közösségekben számos kulturális esemény maradt el a koronavírus járvány miatt. Vannak azonban olyan rendezvények, melyek kivitelezése az online térben is megvalósulhat. A költészet napja tiszteletére a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasai online szavalóversenyt hirdetettek meg március végén. A szervezők azt a célt tűzték ki, hogy a rendezvény nevében is visszaköszönjön a verseny célja és fő célcsoportja, így lett a pályázat címe Verselő Kárpát-medence.

A Kárpát-medence földrajzi tájegysége, a nyugati Kárpát-medencéhez tartozó Alpokalja és Kisalföld ausztriai része Burgenlandhoz tartozik, Bécs kívül esik ezen a területen. A kihívás rendezői azonban örömmel vették a két kisdiák, Baka Dalma és Horvát Zsófia jelentkezését.

A megmérettetésre három korcsoportban (1. korcsoport: 5–8 évesek; 2. korcsoport: 9–13 évesek; 3. korcsoport: 14–18 évesek, valamint 19. életévüket betöltött középiskolások) lehetett pályázni magyar költők verseinek, versrészleteinek szavalatát tartalmazó maximum 3 perces videókkal és egy online adatlap kitöltésével.

A jelentkezési határidő 2020. április 11-el lezárult, az április 18-ra meghirdetett eredményhirdetést április 25-re kellett elhalasztani a nagyszámú beérkezett pályázat miatt. Jelentkezések érkeztek Erdélyből, Felvidékről, Vajdaságból, Kárpátaljáról, Moldvából, Partiumból, Bánságból, Ausztriából és Magyarországról. Összesen 464 pályázat közül végül 447 felelt meg a feltételeknek, ennyit tudott a szakmai zsűri értékelni.

Mindhárom korcsoport három-három tagú ítészeinek a szervezők a Kárpát-medence egészéről elismert művészeket kértek fel. Az 5–8 éves korosztály zsűritagjai: Ráckevei Anna Jászai Mari-díjas színművésznő (zsűri elnök), Simon Boglárka Katalin marosvásárhelyi színésznő, illetve Telekes Péter Junior Príma Díjas, felvidéki származású színész, a 9–13 évesek szavalatait bíráló zsűri: Kubik Anna Jászai Mari- és Kossuth-díjas színművésznő (elnök), Bárdos Ágnes felvidéki szerkesztő, versmondó, valamint Varga Tamás, az Újvidéki Színház színésze volt. A 14–18 éves korosztályhoz beérkezett pályamunkákat Rubold Ödön Jászai Mari-díjas színművész elnökletével P.Béres Ildikó kárpátaljai színésznő, és a felvidéki illetőségű Béhr Márton színművész értékelte.

A Bécsi Magyar Iskola két diákja, Baka Dalma és Horvát Zsófia izgatottan készült a versenyre, az 1. kategóriában neveztek be vetélkedőre. A próbatételre beküldött videók elkészítése csapatmunka volt, a pandémia ausztriai tetőzésekor, a szigorú szabályozások betartása mellett a gyermekek és szüleik, felkészítő tanáruk, Schneider Erzsébet, valamint a Bécsi Magyar Iskola vezetője, Sass Judit közreműködésével sikerült abszolválni a feladatot.  Dalma Kovács Barbara – A csacsi, Zsófia Mentovics Éva – Hiszti című versével pályázott a megmérettetésre.

  1. április 25-én 15 órakor mindenki türelmetlenül várta szervezők online eredményhirdetését, amely, több mint egy hónapot magába foglaló verseny és munka eredménye. Zsófia és Dalma ezüst minősítést kapott a zsűri döntése alapján. A bécsi kisdiákok boldogok és elégedettek az eredménnyel, hiszen megmutathatták tehetségüket, bátrak voltak, kipróbálták magukat ebben az új szituációban.

Gratulálunk Nekik a Központi Szövetség, a Bécsi Magyar Iskola közössége nevében, büszkék vagyunk rájuk!

A költészet napja tiszteletére minden verset kedvelő, versmondó, szavalni szerető számára küldjük az alábbi gondolatot:

Kosztolányi Dezső a versről…

„A vers néma. Adj neki hangot. A vers a könyvben halott. Keltsd életre. Mi a szavalás? A vers

föltámasztása papírsírjából. Ez a kor néma. Hangtalanul olvas, hangtalanul ír.

Az ősi közlőforma azonban a szó volt. Ezt ösztönösen érezzük, valahányszor verset szavalnak. Ünnepi borzongás fut át rajtunk, hogy a szóval, mely a könyvben térbeli életet élt, az időben találkozunk. Ezáltal válik a költészet igazán időbeli művészetté. Halljuk, amint a hangok elmúlnak egymás után, mint az élet. Másrészt tudjuk, hogy a vers nem múlik el. E kudarc és diadal együtt jelképezi a költőnek a végtelennel való küzdelmét, ki emberi nyelven nyújtja az istenit: a mulandóság formájában az örökkévalóságot.”

(1928.)